Minden évet egy nagyon alapos tervezéssel indítok. Számot vetek a tavalyi évben elért eredményeimmel, legyen az személyes vagy szakmai. Ezt a jó szokást még régebben elsajátítottam és nagyon meg is szerettem, hála a Láthatatlan Egyetem csapatának, akik a Yearcompass-t is kifejlesztették. (Bizony, idén is elérhető, és ingyenesen letölthető innen.)

De még mielőtt tovább mennénk, pár sor arról, hogy miről is lesz szó ebben az írásban

A cikk olvasási ideje kb. 11 perc és 26 másodperc, amiben arról tudhatsz meg többet, hogy

Jól hangzik. De hogyan is néz ki ez a tervezési folyamat a valóságban

Mindig pár nappal korábban kezdődik, vagyis még az előző évben, december 28-29. táján. Hogy miért? Egyszerűen csak azért, mert a karácsonyi idő és az új év beköszönte között mindig több időm van, mint az év bármelyik más időszakában. Az évnek ebben az időszakában akarva akaratlanul is a gondolataim a tavalyi év történései és a jövő év körül kezdenek el forogni.

2018 sem indult másként

Január 1-ét már konkrét célokkal, még ennél is konkrétabb megvalósítási tervvel, mérföldkövekkel, biztosítékokkal, előre betervezett értékelésekkel köszöntöttem. Hogy minek? Mert nem akartam a véletlenre bízni, hogy a megálmodott irányba haladok/unk-e. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden a terv szerint történik. Sőt. 2018 is megmutatta, hogy egyáltalán nem a terv szerint alakulnak a dolgok.

De mi is történt 2018-ban a Borvák Pincészet háza táján

Ha két részre szedhetném az évet, akkor az első félévre azt mondanám, hogy semmi. Nemhogy tökéletesen, a terv szerint haladt, hanem az év alakulásának köszönhetően még sokkal jobban ment minden, mint ahogyan azt elterveztük.

Akkor meg minek a terv, ha magától is minden, de minden jól megy?

Hát igen. Minek is? Leginkább arra, hogy erről tudjak is. A tervek között szereplő dolgokból 2018 első félévének legfontosabb eseménye számomra mindig a Muzslai Bortúra, mert ennek nemcsak a megálmodója, és résztvevője vagyok, hanem a főszervezője is. Eddig még minden évben nagy kihívást jelentett a két feladattal megbirkózni. Egyszerűen azért, mert olyan megnövekedett munkamennyiséget jelent, amit tervezés nélkül lehetetlen menedzselni.

Ehhez pedig isteni áldás is párosult: csodás idő, megnövekedett résztvevői létszám. És ami még ettől is jobb: minőségi szakmai és baráti beszélgetések, nagy részben kiürült raktárkészlet és lelkes hangulat tette felejthetetlenné a 2018-as Bortúrát. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy olyan emberekhez kerültek a boraink, akikkel én is szívesen leülnék egy jót csevegni az élet kis dolgairól.

Még a következő időszakot is ilyen tökéletesnek tudnám leginkább jellemezni

Mint a remény és az örömteli várakozás időszakát. Mert mi is köti le egy borász figyelmét nyáron? Mondanánk a bor. És nem is lennénk messze az igazságtól. Csakhogy nemcsak akármilyen formában. Hanem a neurotikusan aggódó fajtája már nyár elején azon agyal (Nem, nem. Ez biztos nem én vagyok.), hogy ugyan milyen szőlőtermés várható majd ősszel. Hiszen a jó minőségű szőlő az alapja mindennek. A mindent pedig egyetlen dolog jelenti: az átlagon felüli, kiváló bor.

A nyár folyamán ugyanis az látszott, hogy a szőlő nemcsak, hogy úgy fejlődik, mint ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, hanem még annál is meseszerűbben tökéletesen. Magas napsütéses órák száma, jól időzített szellő és eső, alacsony terhelés a betegségek terén, elég idő a munkák elvégzésére, megfelelő mennyiségű termés, eszméletlennek ígérkező minőség. Olyan, mint rengeteg vágyva vágyott ajándék egy alkalomra besűrítve.

És amikor már azt kezdtük hinni, hogy ez egész évben így lesz…

Akkor persze, beüt a baj. Mert ugye, itt jön az a rész, amikor a mesehős ahhoz a szakaszhoz ér, ahol a történet izgalmi szempontjából fontos konfliktusba és/vagy életveszélyesnek látszó akadályba ütközik. Tudjuk mi a teendő: legyőzni, és győzedelmesen haladni tovább a megérdemelt jutalomért.

Ha őszinte akarok lenni, szívesen megspóroltam volna magunknak ezt a részt

Inkább olvastam/írtam/néztem volna tovább azt a tökéletesnek induló mesét, ami ugyan kicsit unalmas, már-már majdhogynem patetikusan egysíkú. Mert ez ugye mit is jelentett volna? Hogy továbbra is minden simán megy.

Hát nem így lett. De akkor vajon mi történt?

Eljött 2018 augusztusa és vele együtt a későbbre várt szüreti időszak kezdete is. Normál esetben, augusztusban mi még csak azzal foglalkozunk nagy békességben, hogy milyen a szüreti eszközeink állapota, kiket kell majd segítségül hívnunk, hogy mindent győzzünk, és hogy vajon ismét szeptember 15-én fog-e kezdődni a szüret, vagy egy-két nappal csúszik. Még a naptáram is megvan, ahol 2018 elején ceruzával beírtam: szeptember 15. várhatóan első szüret. Mert hát miért ne, hiszen az elmúlt években minden évben így történt.

Ehhez képest augusztus közepén úgy tört ránk a fejvesztve szaladgáló csirke üzemmód, hogy csak na

Merthogy minden hamarabb érett. A cukor ugyan ment föl, de kit érdekel a cukor, ha a savak meg úgy égnek el, mintha soha ott sem lettek volna. Minden fajta szinte ugyanaznap érte el a teljes és tökéletes érettséget. Ha egy napot 5-ször újra élhettünk volna, akkor is minden nap más-más szőlőfajtát szüretelhettünk volna. Így lett a szépen sorjában és nyugalomban szüretelésnek ez alatt a pár nap alatt lett annyi.

Őszi tervek – kuka. De akkor mi marad helyette?

Káosz. Az bizony. Ős káosz. Káosz abból, hogy olyan fajta szőlőink, amelyek más években megbízhatóan ugyanakkora mennyiséget hoztak, (Igen, Szürkebarát. Rólad beszélek.) ebben az évben a szeptember elején jött, mondanom sem kell, hátam közepére sem kívánt, esőtől olyan váratlan eredményeket produkáltak, hogy csak figyelni bírjunk. Dupla mennyiség. Mit jelent ez? Azt, hogy fogalmunk sincs, hirtelen mit kezdjük plusz 4 tonna szőlővel. Nincs rá vevőnk, és nem terveztük saját részre feldolgozni sem.

Mit kezdhet egy szőlész-borász, ha rá szakad egy halom szőlő?

• A) Új vevők után kutat. Ez vagy bejön, vagy nem. Főleg egy olyan évben, amikor mindenki más is ezt csinálja és a piacon hirtelen irdatlan mennyiségű túlkínálat keletkezik.
• B) Saját bornak feldolgozza. Általában ez úgy néz ki, hogy a borász rohan és új tartályokat/hordókat vásárol. Ezzel megnöveli a befogadó kapacitását és jöhet a szőlő. Már ha egyáltalán befér a pincéjébe még pluszban ekkora mennyisége.
• C) Elsiratja a veszteségeit és a kisebb rosszat választja a nagyon rossz lehetőségek közül: rajta hagyja a szőlőt a szőlőtőkéken. (Csak a tiszta képért: A másik az lenne, hogy leszedi, kifizeti a munkabért és nem tudja eladni a szőlőt. Feldolgozni nem tudja, így dolgoznia vagy fizetnie kell azért, hogy az udvarából/földjéről eltűnjön a leszedett szőlő.)

A 2018 őszi prioritás listánkat a vészhelyzetre való tekintettel nem volt nehéz felállítani

Elsősorban mindannyian új vevők után kutattunk. Nehéz volt. Nehezebb, mint reméltem. Ennek a legerősebb bizonyítéka, hogy bizony Muzslán is volt olyan szőlész kolléga, aki arra kényszerült, hogy inkább veszni hagytak szőlőt a tőkéken.

Ez azért is abszurd, mert 2018 tavaszán még az a hír járta az országot, hogy elfagytak szőlők több helyen az országban, ami hiányt fog jelenti az őszi szüreteknél. Ehhez képest ősszel már a hír így szólt: országszerte túlkínálat van a szőlőből, túl magas a terméshozam, ráadásul nemcsak Szlovákiából, hanem a környező országokból is csak úgy árad az olcsó import szőlő. Értsd: olyannyira olcsó, hogy majdnem az eladó fizet azért, hogy megszabadulhasson a szőlőtől.

S hogy mi a 2018-as szüreti történet vége

Apum volt az, akinek oroszlánrész jutott ebből, és állta a sarat. Így sikerült nagy részben eladnunk a szőlőnket, és csak egy kicsit belenyúlni az év elején megfogalmazott borkészítési tervbe. A legnagyobb hálát most mégis az ébreszti bennem, hogy nem kellett szőlőt veszni hagynunk az idei évben. Az más kérdés, hogy a borászatokban tapasztalható túltermelés mellett az idei év milyen lesz.

Sokan már most attól rettegnek, hogy 2019-ben még rosszabb lesz a helyzet

Ezért is nagyon fontos az, amit minden év végén/elején megteszek. Elsősorban azt, hogy hálát adok azért, amiért az év úgy alakult, ahogyan alakult. A rossz helyzet ellenére a lehetőségekhez mérten a legjobban.

Másodsorban pedig tanulságokat fogalmazok meg, hogy tudjam, 2019-ben mit kell másként csinálnom ahhoz, hogy jobb lehessen, mint a 2018-as év.

Ezeket a 2018-as tanulságokat gyűjtöttem egy csokorba

1) Tervezz a káosszal - Furán hangzik, de igenis puffereket kell betervezni mind időben, mind mennyiségben és minőségben. Idénre ez azt jelenti, hogy amikor a tavasz-nyári értékesítési céljainkat fogalmazom meg, akkor extra figyelmet fordítok arra, hogy hogyan tudok nagyobb mozgásteret biztosítani magunknak a pincében az őszi szüreti időszakra. Illetve soha többé nem írom szeptember 15. mellé, hogy első szüret. Inkább augusztusba.

2) Légy rugalmas - Ezt én csak pihenési idők beiktatásával tudom megtenni. Az már sikerült kitapasztalnom ennyi idő alatt, hogy sokkal egyszerűbb nem befeszülten, spontán reagálnom helyzetekben, ha kipihent vagyok. Ehhez pedig az kell, hogy a nagy volumenű munka, mint a szüret, előtt és után pihenéssel is számoljak. Mert a szervezetem úgyis jelezni fog.

3) Tarts ki – Nem mintha valaha is gondolkodtam volna azon, hogy a szüret közepén azt mondom, hogy hagyjuk most már akkor inkább ezt az egész „borászosdit”. De jó tudatosítani, hogy nem véletlenül, hanem tudatosan döntöttem úgy, hogy ki akarok tartani. Egyszerűbb minden helyzetet kezelni, ha előre végig gondolod a lehetőségeidet, és ezzel adsz magadnak is teret a cselekvésre. Lélekölő tud lenni a tehetetlenség érzése.

Te hogy vagy ezzel?

Biztos vagyok benne, hogy ha a szereplőket és a történések részleteit átírnánk, akkor könnyen lehetne akár a Te történeted is hasonló a miénkhez. Ha így van, Te hogyan küzdöttél meg az év közben adódó nehézségekkel és milyen stratégiák váltak be Nálad. Oszd meg alább, hiszen egymástól tanulva is nagyon sok új ötletre tehetünk szert, ami lehet, hogy pont 2019-et menti meg nekünk.

U.I.: Mi történik mindeközben a Borvák Pincészetben?

Tervezünk ezerrel, mint minden év elején. Mindeközben én egy régi vágyamat váltom valóra: az írást. Olyan témákról, amelyek szenvedéllyel töltenek el és felvidítják a lelkemet. Mint például ez a borvidék, az itteni ételek, italok nyújtotta gasztroélmények, és maguk a lehetőségek, amik ebben az idelátogatásban rejlenek. Jövő hétre már készülőben van a következő írásom. Látogass vissza, ha a mostani tetszett.

És ha már idelátogatás: január 22-én minden borkedvelő barátunkat szeretettel várom a Vince napi szőlőjárásra és szőlőáldásra. Én szabadságot vettem ki, hogy délután itt lehessek, lehet Neked is meghozza a kedvedet, hogy csatlakozhass egy csapatnyi muzslai borászhoz január 22-én. Utána kötetlen beszélgetés forralt borozással/teázással kísérve. (FB esemény linkje)