Kékfrankost látni és megszeretni

Kékfrankos

Ezt minden szüretelő bátran állíthatja. Hiszen, ha az egyes szőlőfajták szüreteléséről van szó, mindig akad valami, ami lehetne másként. 

Hiába van a piros tramininak játékosan rózsaszín színe, mézédes húsa, vagy huncut kapaszkodója, mégis olyan közel ül a tőkén és olyan könnyen potyognak le róla a mazsolás szemek, hogy nem egy szüretelőnek csúszik ki a száján felmenőik csípős dícsérete. De vehetjük példának a nagyobb fürtökkel megáldott peszeki leánykát is. Kerekded bogyói mutatósak, fürtje kellőképpen laza, hogy könnyedén odaférhessen bármilyen munkától megvastagodott tenyér, mégis gyakran éri panasz könnyen felszakadó, vékony héja miatt.

Nem így a kékfrankos!

Pár napja, október 13-án kedden reggel kezdtük meg a kékfrankos szüretelését. És még mindig ugyanúgy rácsodálkozom, ahogy érezhetően megváltozik a szüretelési kedv, s minden olló hangosabban, vidámabban csattog, mintha csak az dalolná, hogy ez a szőlő bizony a kedvence. Nagy szerencsénk van, mert a klón, amelyet sikerült kitelepítenünk évekkel ezelőtt, minden kívánságunknak eleget tesz. Kellőképpen laza, közepesen nagy bogyói királykéken tündökölnek. Kézzel könnyen leszakíthatóak, hozzáférhetőek, ennek ellenére bogyói erősen ragaszkodnak a kocsányhoz. Nem szakadnak fel, s még olyan esősebb időszakban, mint ez az elmúlt hét is büszkén állják a belülről feszítő víz nyomását. Bátran állíthatom, hogy a szüreti időszak egyik legkedvesebb szüretelni való szőlője.

Nektek melyik a kedvencetek? :)