Főleg nőként. Mert ugye, mint sok mást, metszeni sem kimondottan női dolog. Mert ugye mi vagyunk a gyengébbik nem. Mindaddig, amíg ki nem derül, hogy nem. De még mielőtt belelovalnánk magunkat a témában, nem ez lesz a mostani cikk apropója.

Egyszerűen csak a metszés fontosságáról lesz szó, és arról, hogy mi köze a döntési mechanizmusainak a metszéshez. Mindez megspékelve egy kis muzslai Borvák szőlészeti updattel, és egy adagnyi tippel, hogy Te hogyan állj, vagy ne állj a metszéshez, ha van otthon akár egyetlen darab csodás szőlőtőkéd is.

Miért fontos a szőlőmetszés és miért lőheted magad akár már a startnál lábon

Mit is szokott a nagymamám mondani? Valami olyasmit, hogy „Ha tudnád, hogy elesel, akkor már régen leültél volna.” Na, valahogy így van a szőlőmetszéssel is. Ha tudod, hogy éppen most nulláztad le a következő 2 év termését, akkor már dobnád is el a metszőollót és szaladnál ki a szőlősorból jajveszékelve, hogy jobb lesz, ha most nem is nyúlsz a szőlőhöz, és hagyjuk, hogy úgy teremjen, ahogy akar. Mert akkor legalább van esély rá, hogy teremni fog. Ehhez képest persze nem ez történik. Természetesen. De akkor mégis mi?

Mert ugyan mi végre is jött létre a szőlész szakma, ha nem arra, hogy a metszés mesterei váljanak belőlünk

Ők már réges-régen rájöttek arra, hogy a metszés az egyik legkifinomultabb megelőzési és megalapozási módja annak, hogy a kiváló bor alapanyaga a szőlő is kiváló lehessen. Közérthetőbben: hogy eszméletlen jó helyi alapanyag legyen.

Ha reklámszöveget kellene írnom a metszésnek, és már a hozzáadott „extra benefitek” résznél tartanánk, akkor a felsorolásba valami ilyesmi kerülne be:

• Időt és pénzt takarít meg Neked évközben, ugyanis lecsökkenti a zöld munka mennyiségét
• Előre meghatározhatod vele, hogy mennyi szőlőd lesz, így nem kell plusz munkát, értsd: zöldszüretet végezned nagy valószínűséggel
• Már a következő év termését is be tudod biztosítani, hiszen a metszés milyensége alapozza meg, hogy folyamatosan jó kondícióban lévő szőlőtőkéid legyenek

Ahhoz, hogy a szőlőmetszés minden egyes jótékony hatása megvalósulhasson, egyetlen dolog kell: érteni kell hozzá.

De mi a jó metszés titka? Egyáltalán van titka?

A metszés tulajdonképpen nem más, mint döntések meghozatalának sorozata. Itt is látszik, hogy a sok évnyi tapasztalat, és a tudás nagyon sokat tesz abban, hogy valaki hogyan tud majd metszeni. Ugyanakkor lényeges az ember alaptermészete is.

A metszésben még talán jobban számít az emberi természet, mint bárhol máshol

Na, akkor ismerkedjünk is egy kicsit. Kikkel találkozhatsz egy metszési idényben a szőlősorok között. Mert ugye több fajta ember létezik. Az egyszerűség kedvéért most csak néhányat veszünk elő a kedvenceim közül.

Először is ott vannak a hirtelenkedők, akik előbb cselekszenek, aztán gondolkodnak

Az ő szájukból szoktam én azt hallani metszés közben, hogy „Úúúúúúú. Na, ezt elrontottam. Nem így kellett volna…” vagy „Hoppááá! Na, már megint…” Persze megesik mindenkivel, hogy a fáradtságtól, a nem odafigyeléstől, vagy egyszerűen a véletlen mellényúlásnak köszönhetően, levág olyan vesszőt, amit nem kellett volna. Ennél az embertípusnál azonban erre fokozott esély van, így jobban oda kell figyelnie, hogy lassítson a tempón. Vagy önmagának kell önuralmat tanúsítani, vagy kell valaki, aki ezt megteszi helyette-

Aztán van a kiegyensúlyozott szőlész. Az egy igaz „Metszésszakértő”

Ő az, akinek nem kell különösebb erőfeszítést tenni azért, hogy megfontolt döntést tudjon hozni, mert alapjáraton is megfontolt. Inkább kérdez, még mielőtt valamit elrontana, vagy ha bizonytalan. Nekik viszonylag könnyen megy a tapasztalatszerzés, és az ebből származó magabiztosságuknak köszönhetően később az önálló metszés. Ők válnak általában a legjobb tanítókká. Ők azok, akik türelmesen át tudják adni a fiatalabb, vagy tapasztalatlanabb generációnak a tudásukat és nem akadnak ki a huszadik újra és újra ismétlődő kérdésen sem. Ha mondatot kellene nekik választani, vagy a fejükben történő beszélgetést kihangosítani, akkor valami olyasmi lenne, hogy „Na, akkor ezt most, ha itt levágom, akkor azáltal az fog történni, hogy... De ha ezt vágnám le, akkor az azért nem lenne jó, mert… Tehát akkor ezt lesz a legjobb levágni.” És puff, már csak a készre metszett tőke maradt. Én szeretném azt hinni, hogy mostanra így működünk mi is a szőlészetben. Többnyire.

És végül, de nem utolsó sorban jönnek a „Lassú Kapitányok”

Na, nem azért lassúk, mert lassabbak akarnak lenni, hanem azért mert vagy kezdők és bizonytalanok. Vagy azért, mert nincs olyan erőnlétük, ami a gyors fizikai munkához kell, vagy egyszerűen azért, mert a természetükből fakadóan inkább a döntések halogatása jellemző rájuk. Egyszerre a végeláthatatlan bizonytalanság megtestesítői és a mérhetetlen ijedtségé. A meggyőződésé, hogy valamit most BIZTOS el fognak rontani. A pólójukra valami ilyen felirat kerülne: „Akkor most ezt vágjam le? Ne inkább mégis amazt? Vagy netán azt ott? Vagy nem is kellene vágni? Egyáltalán jó lesz ez bárhogy is?”

Az emberi természet mellett persze még egy adagnyi más faktor is a képbe lép

Ide most csak néhányat hozok a teljesség igénye nélkül. Azokból is a legkönnyebben befolyásolhatót. Méghozzá a metszés eszközeit. Mert ugye metszeni lehet, de ha életlen a metszőolló, akkor aztán igazából a gondolat erejével is megpróbálhatnánk a szőlőt megmetszeni. Az eredmény kb. ugyanaz lesz: semmi.

A jó metszési eszközök kulcsfontosságúak

Jó alatt pedig az éleset értem. Éles és lefertőtlenített metszőolló. Fűrész. Ágvágó. Extraként megemlíthetjük a kötöző anyagot és egy ollót is, mert van olyan, hogy még a kötözés előtt fontos a szőlőtőkét odaerősíteni a karóhoz. Ha minderre az 500 méteres sor legvégén jövünk rá, nem annyira felemelő érzés onnan visszagyalogolni a másik végére az ott felejtett madzagért.

A fertőtlenítés azért fontos, mert ha beteg tőkével találkozunk, jó nem a saját két kezünkkel és a metszőolló pengéjével átvinni az egyik tőkéről a másikra a fertőző vírust. Legalábbis nálunk az eszközök tisztántartására nagyon ügyelünk.

És hogy mire ügyelünk még a Borvák szőlészetben?

Legfőképpen arra, hogy a metszés még időben történjen meg, és ne rügyezzenek még a vesszők, amikor ezt a munkát végezzük. Mert csak egy csomó könnyhöz és síráshoz vezet az egész. Nem annyira a részünkről, mint a szőlőtőke részéről, aki az elvesztett rügyeit „siratva” könnyezni kezd. A pátoszt elhagyva simán csak annyi történik, hogy beindul a nedvkeringés és életre kel. Érzéstelenítés nélkül pedig senkinek sem jó, ha éppen az egyik ágát metszik.

S hogy mostanra hol tartunk a szőlőmetszés folyamatában?

Éppen a Rajnai Rizlinget metszettük nem is olyan régen, ami nekem az egyik személyes kedvencem. Csodálatos szőlőfajta, mert a vesszői minden noszogatás nélkül szinte maguktól a drótok közé nőnek, nem túlzóan erősek a kacsok, így ha már egyszer levágtuk, utána könnyen és gyorsan el lehet a felesleget távolítani a sorokból. Illetve viszonylag nagyon egyértelmű, hogy melyik vesszőt kell meghagyni a következő évre.

Ezzel szemben, nemsokára jön majd a Cabernet Sauvignon (avagy nálunk a munkanevén CS, ejtsd: CéEssz), amit a késői érésre való tekintettel inkább a végére szoktunk hagyni. Nem, nem… Ennek semmi köze ahhoz, hogy olyan erős és vastag vesszői vannak, hogy ha ezzel kezdenénk a metszést, akkor kb. egy hétig ki sem bírnánk nyitni a kezünket az erős izomláztól. Persze, hogy nem. Na, jó, ez is benne van. Meg kell edződnünk, hogy ezt is könnyedén és gyorsan tudjuk végezni. A CS metszésében az a jó, hogy ha ezt metszük, már tudjuk, hogy a végéhez közeledünk.

Még kb. egy hónap, és jöhet a kötözés, ami egy külön eszmecserét érdemelne

Főleg akkor, ha nem ugyanaz metsz, mint aki kötöz. És akkor jön a „mit akart a költő mondani…” jellegű elmélkedés a szőlősorok között, hogy ugyan ezt a vesszőt most akkor balra, vagy jobbra kössem le. Vágjak még le belőle, vagy hagyjam így...

Mivel a metszés az egyik legmeghatározó munka a szőlészetben, ezért sokan csak önmaguk végzik

Mert nem kockáztatják meg azt, hogy valaki másra rábízzák, aztán már csak sopánkodni lehet, hogy ő jaj, hát nem ezt beszéltük meg. Szerencse is kell hozzá, hogy olyan munkásod legyen, aki ezt alapból tudja, és egy nagy adagnyi odafigyelés, tanítás és utánkövetés kell ahhoz, hogy úgy történjen minden, ahogyan azt a borász vagy a szőlész szeretné.

Ha metszés témában van kedved kísérletezni, akkor érdemes a legjobbaktól tanulnod

Mert ha már akár egy tőkéd is van otthon, bizony illik tudni, hogy azt az egy tőt hogyan lehet a legjobb kondiban tartani. Hogy honnan tudod fejleszteni a metszési tudásodat és képességeidet:

1. youtube videó – hát a youtube-on mi nincs fent? Naná, hogy van metszési videó.

2. borkóstolón, ha tudod, hogy szőlész is a borász, kérdezz tőle bátran. Főleg azoknál a boroknál, amelyek nagyon ízlenek Neked.

3. menj el gyakorlatra egy igazi szőlészhez a környékeden. De csak olyanhoz állj be, akiről tudod, hogy évközben is szépen tartja a szőlőjét.

De a legfontosabb az az alapvető szabály, amit soha semmilyen körülmények között se felejts el:

„A minőség fontosabb, mint a mennyiség”

Mert inkább legyen kevesebb, de extra jó minőségű, mintsem sok, középszerű vagy rossz minőségű szőlőd. Mert a bora is kb. ilyen lesz. Metszésnél ez kb. így fordítható le: a vesszőt ne félj levágni, még annak árán sem, hogy kevesebb termőrügy marad rajta. A szőlő meghálálja majd a termés minőségével.

Remélem, hogy az idei metszés eredményét nemsokára már a kiváló 2019-es évjárat címén közösen fogjuk Veled is kóstolni.